Bácsfeketehegyen a Nyegos utca 36-os szám alatt valódi kis földi Paradicsomra lel az ember. Orvosság mind szemnek, mind léleknek. Takaros kis házikó, melyet szőlő övez, és amihez természetesen hasonlóan takaros pince is tartozik. Feltételezem, hogy az olvasók nagy többsége már rájött, hogy a “Vinum Lodi”-ról van szó. Méltán büszkék lehetünk rá, hisz a rengeteg külföldi látogató mind pozitív élménnyel hagyja el a pincét és falunkat. A “Vinum Lodi”-ról Lódi Miklóssal beszélgettem, amit most megosztok a tisztelt Olvasóval is.
- A pontosság kedvéért, mikor alapították a „Vinum Lodi”-t?
- Az első 2 hektár szőlőt még 1997-ben telepítettük, a pince kiépítésére pedig 1999-2000-ben került sor.
-Régi álma volt, hogy Bécsfeketegyen szőlészettel és borászattal foglalkozzon?
-Igen, és az idő is úgy hozta, hogy ebbe a munkába fogtunk. Abban az időben az emberek többnyire kereskedelemmel foglalkoztak. Minden kis garázsból, kamrából vegyeskereskedés lett. Én ebben nem láttam nagy jövőt, hisz Nyugaton a nagykereskedések mind elnyomták a kiskereskedéseket és várható volt, hogy ez nálunk is bekövetkezik. Ebből kifolyólag döntöttem amellett, hogy valamiféle termelésbe kezdek. Így esett a választás a szőlészetre,ami aztán magával hozta a pince kiépítésének szükségességét. De, bevallom egy kicsit mindig is álmodtam erről. Abban az időben amikor mi belekezdtünk a vállalkozásba, nagyon nehéz volt a helyzet az országban. Mi is akkor költöztünk haza Svájcból, amit furcsállottak az emberek, hisz míg mások elhagyták az országot mi visszajöttünk és ilyen nagy vállalkozásba fogtunk. Nekem viszont soha nem a haszon volt az első. Inkább az, hogy teremtsek valamit, amire büszke lehetek nemcsak én, hanem az egész falu. Továbbá, az állam felé is rendszeresen teljesítem kötelességemet, amit nagyon kevesen tesznek meg manapság.
-Miért pont Bácsfeketehegyre esett választásuk?
- Nagyon erős kötelék fűz bennünket ide. Itt van minden rokonunk, én is itt nőttem fel. Egyedül itt érzem magamat igazán otthon. Mert itt érzem, hogy tartozunk valahova. Mikor Svájcban, Luzernben éltünk, ami a világ egyik legszebb városa, bizony sokszor éreztem úgy, hogy szívesebben ülnék otthon az árokparton. Így hát nem volt kétséges, hogy Bácsfeketehegy lesz az, ahova visszajövünk és letelepszünk.
-Milyen érzés volt, amikor az első fürt szőlőt a kezében tartotta és megtölthette az első üveget borral?
-Nagyon nagy dolog volt. Abban az időben Feketicsen palackozott bor nem is nagyon volt. Amikor az első tartályok meg hordók megteltek, nagy büszkeség töltött el. Úgy éreztem sikerült valamit teremtenem. Valamit, ami újdonságnak számít, és amire az egész falu büszke lehet. Sok fénykép tanúskodik arról, hogy nemcsak az én örömömet szolgálta az első sikeres év. Később, a kezdeti próbálkozások után, mind jobb lett a bor minősége és egyre több tapasztalathoz is jutottunk. Tanácsért nem tudtunk kihez fordulni, mert ekkora mennyiségben és ilyen technológiával nálunk még nem készített senki bort. Így tehát minden iskolát magunknak kellett kijárni. De ma már eljutottunk arra a szintre, hogy évi harminc-negyvenezer liter bort tudunk előállítani és boraink minősége sem marad le a külföldi borokétól.
-Versenyeken részt vesznek-e?
-Igen. Részt veszünk versenyeken, kiállításokon. Az újvidéki Mezőgazdasági kiállításon, a temerini borkiállításon. Budapesten a Magyar Borok Házában is volt már kiállítva borunk. Továbbá részt veszünk a topolyai Expo-n, Szabadkán különféle kiállításokon, Mitrovicán a Bor és élelmiszeripari kiállításon is jelen szoktunk lenni. Örömmel és büszkeséggel mondhatom, hogy szinte mindenhonnan éremmel vagy elismeréssel térünk vissza.
-Melyik eddigi eredményükre a legbüszkébb?
-Konkrétan eredményről nem beszélhetek. Sok borkóstolón részt veszünk. Egy ilyen szegedi borkóstolóhoz fűződik egy szép emlékem. Ketted magammal, Maurer Oszkárral vettünk részt ezen a rendezvényen. Boraink a jelenlevő több száz ember nagy tetszésére váltak. Ez számomra sokkal többet jelent bármilyen éremnél vagy elismerésnél. Örültem a lehetőségnek, hogy bemutathattuk borainkat és ezáltal falunkat is.
- Milyen tervei vannak a jövőre? Szeretné-e bővíteni a gazdaságot?
- Sajnos a jelenlegi gazdasági körülmények közepette a jövőre nézve még nincsenek nagyobb terveink. Pénztelenség, bürokrácia miatt nem tervezünk bővítést, hisz nem tudnánk gazdaságosan tevékenykedni. Pedig nagy szükség lenne bővítésre országos szinten is, mert Szerbiának nagy a borbehozatala. Mindezek ellenére mi igyekszünk továbbra is olyan szinten nyújtani szolgáltatásainkat, ahogy ezt eddig is tettük. Továbbra is szívesen fogadjuk az idelátogató vendégeket. Az idei meggynapokkor, mint minden évben, az idén is tárt kapuk lesznek, szívesen látjuk az ideérkezőket borkóstolásra, pincelátogatásra. Új dolog nálunk a látványszőlészet, mellyel az a célunk, hogy szebbé tegyük környezetünket. Új honlapunk is készülőben van, modernebb, biztonságosabb és hozzáférhetőbb lesz.
Végül szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem az Önkormányzatnak a segítséget a kezdetektől mind a mai napig.
