PETŐFI SÁNDOR EMLÉKMÚZEUM

A hajdani mezőváros, Szalkszentmárton központjában a református lelkészi lak, az 1767-ben emelt református templom, az iskolák valamint a volt főjegyzői ház szomszédságában áll a tekintélyes, fehérre meszelt falú, a település hajdani földesura, gróf Festetics György által 1810-ben, klasszicista stílusban épített beálló vendégfogadó és mészárszék.

A ma is impozáns épületet földesurától, majd mint állami tulajdont Szalkszentmárton község bérelte, és fogadott árendáival (subárenda) hasznosította.

Petőfi Sándor édesapja, Petrovics István Dunavecséről 1844. október 1-jén érkezett Szalkszentmártonba. Először a Duna partján lévő révcsárdát bérelte a községtől. Itteni bérlete a következő év tavaszáig tartott. Ekkor nyílt módja arra, hogy 1845 Szent György napjától árendálja a településen bent lévő vendégfogadót és mészárszéket, valamint hasznosítsa a három vendégszobát is.

Petőfi a felvidéki utazása után, 1845. július 12-én érkezett először a szülői házhoz. Ekkor született a megindítóan szép Fekete kenyér című, első szalkszentmártoni verse; egyébként költeményei alatt száztizenkétszer olvasható születési helyként Szalkszentmárton neve. Itt íródik két drámája (Zöld Marci, Tigris és hiéna) és egy regénye (A hóhér kötele).

1846. árpilis 24-én, Szent György napkor megszűnt a szülők bérlete. A családnak távoznia kellett. A távozás előtti napon azonban egy szomorú eset is történt a vendégfogadó udvarán. Árverést tartottak a Petrovics család ingóságai fölött, s ezek nagy része dobra került (melyeket az emlékmúzeum őriz). Hazánk koszorús költője pedig egyetlen parasztszekérrel költöztette szüleit a megmaradt tárgyaikkal együtt az utolsó talpraállási kísérlet színhelyére, Dömsödre.


A kocsma és mészárszék bérleti jogát Szalkszentmárton azután is fenntartotta magának, amikor a Festetics család 1825-ben eladta az egész szalkszentmártoni birtokot gróf Zichy Ferrarisnak és gróf Széchenyi Pálnak. A birtok később hitbizományokra tagolódott szét. Egy része a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába került. A több mint másfél évszázadot megért épület ellenállva a változtatási törekvéseknek, az idő folyamán csupán kevés átalakításon esett át. Eredeti funkcióját egészen 1949-ig megőrizte. Az 1950-es évek elején azonban szomorú időszak köszöntött rá. Az akkori idők szemléletmódjára jellemzően az egész épületet a begyűjtési rendszer szolgálatába állították. Ez az időszak végezte a legnagyobb pusztítást a szinte gazda nélkül maradt házon. 1969-ben az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség tervei alapján sor került az épület teljes rekonstrukciójára, aminek köszönhetően halhatatlan költőnk, Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára a volt földesúri fogadót – amely az 1845–1846. esztendőben Petőfi Sándornak és szüleinek adott otthont – 1972. szeptember 24-én emlékmúzeumként adhattak át a nagyközönség számára.

A Petőfi-ház tengelyesen kialakított ablaksora között találjuk meg az 1901-ben elhelyezett emléktáblát, amely Petőfi itteni lakásáról tudósít. A táblán lévő szöveg utolsó négy sora a költő Kecskeméten (1843) írt Jövendölés című költeményéből vett idézet, továbbá az épület végénél találjuk a mészárszék kiszolgáló ablakát. A körülötte lévő freskó hazánk egyetlen festett mészárszékcégére. A múzeum udvarán pedig a ma már ritkaságszámba menő, tíz lábon álló nyitott kocsiszín, az ún. beálló helyezkedik el, amely a vendégfogadóval egyidős.

A múzeum jelenleg is a látogatók rendelkezésére áll, az intézményt a bácsfeketehegyi születésű Farkas Lajos igazgatja.

TÖRTÉNELMI TALÁLKOZÓ A DÉLVIDÉKEN

T. Németh László

„Bácsfeketehegy határában zajlott az 1848–49-es szabadságharc utolsó győztes csatája, amit tévesen neveznek kishegyesi csatának” – hangsúlyozza Bácsfeketehegy történelmi szerepét Csete Szemesi István, a szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke. A délvidéki település református gyülekezetének lelkipásztora volt a házigazdája a Generális Konvent elnökségi ülésének. A Kárpát-medencei részegyházak püspökeinek és főgondnokainak találkozóján több – az egységes Magyar Református Egyház jövője szempontjából is – meghatározó döntés született.

– Hogyan értékeli a Generális Konvent elnökségének bácsfeketehegyi ülését?

– Isten iránti hálával köszönjük, hogy az elnökség eljött Bácsfeketehegyre. Ezt egyháztörténelmi szempontból is fontosnak tartom, hiszen ilyen esemény még nem történt református egyházközségünk életében. Hálásak vagyunk, hogy a Generális Konvent ennyi püspöke és főgondnoka, valamint kísérő- és referensi személyzete lelki és erkölcsi segítséget szeretne nyújtani nekünk. Nagyon jó volt, hogy a helyi gyülekezet presbitériuma látta vendégül őket.

– Milyen kérdésekről tárgyaltak?

– Lelki és anyagi kérdésekről egyaránt. A lelki része abban csúcsosodott ki, hogy az ülés második napján a mi lelkészeink is megjelentek, és szabadon megnyilatkozhattak a Generális Konvent elnöksége előtt. Elmondhatták vágyakozásukat az iránt, hogy mint lelkipásztorok tovább képezhessék magukat, vagy éppen feltöltődhessenek a nehéz lelki és gyakorlati kérdésekkel küzdő országrészben. Mi olyan területen szolgálunk, amely az elmúlt két évtized polgárháborújában elbalkanizálódott, de reméljük, hogy környezetünk megtisztul, nemcsak gazdaságilag, politikailag, hanem lelkileg is. Ehhez a lelkipásztorok lelkigondozása is szükséges. Most olyan biztatást kaptunk a Kárpát-medencei egyházi vezetőktől, hogy a teológiák segítséget adnak a lelkigondozás és a továbbképzés terén. Lelkészeink arról is beszélhettek, hogy országrészünk szórványterület, ahol egy lelkipásztor akár nyolc szórványt is gondoz, és hetente több száz kilométer távolságot tesz meg. Van olyan gyülekezet, ahol szombaton tartanak istentiszteletet, mert a lelkipásztor vasárnap oda nem tud eljutni. A szórványgondozásban is segítséget kértünk, és reméljük, hogy kapunk kihelyezett segédlelkészeket.

– A lelkészek más délvidéki problémákat is említettek: iratterjesztési és szervezeti hiányosságokról is szóltak.

– A mi egyházi életünkben sem tökéletes minden, de az iratterjesztés – ha zökkenőkkel is – folyik, hiszen a központból ellátjuk a gyülekezeteket. A püspöki hivatalban mindig van például konfirmációs és házasságkötési emléklap, vagy üres anyakönyv. Az újság és a naptár terjesztése is tökéletesen működik.

– A Generális Konvent elnöksége fontos döntéseket hozott például a Kárpát-medencei közös református újságról, a költségvetésről, a következő konventi ülés helyszínéről.

– Nagy hasznát vesszük egy közös Kárpát-medencei református újságnak, egy magazinszerű periodikának. Emellett az internet előnyeinek felhasználásával az információk áramlását segíthetjük, és egymás életéről, szolgálatáról cikkek és beszámolók, riportok alakjában kicserélhetjük információinkat. A saját egyházkerületi, egyházmegyei újságjainkban vagy az internetes felületeken jobban megismerhetjük egymást, megjeleníthetjük az egységet.

– A közös teherviselésről milyen döntés született?

– Igazságos, arányos beosztást próbáltunk megfogalmazni, amelyhez az erősebbek a számarányukhoz, vagy mindenki az erejéhez képest járul hozzá. Mi, a legkisebb részegyház, nagy örömmel járulunk hozzá a közös költségvetési alapban meghatározott összeggel. Tudjuk, hogy a befizetésen túl szükség szerint a Magyarországi Református Egyház részéről nagyobb segítséget kaphatunk, amit mi Isten iránti hálával szeretnénk megköszönni.

– A részegyházak vezetői Bácsfeketehegyen egy református diakóniai központban tárgyaltak. Hogyan jött létre ez az intézmény?

– Nagyon örülünk, hogy nyolcvan személyt befogadó központunk jött létre. Ez az épületegyüttes 1922 és 1944 között, Ágoston Sándor püspök idején árvaházként működött. Később, 1945–1950 között elsorvasztották, ezért Ágoston Sándor és az országos egyház zsinati tanácsa kinevezte konferenciaközponttá: lelkész-, presbiteri, nőegyleti és ifjúsági találkozók helyévé. Így megmaradt a tulajdonunkban. Sőt, zsinati tanácsunk most döntött a bővítésről is. Ágoston Sándor életművét mi is szeretnénk továbbvinni. Ő úgy fogalmazott, hogy az embernek mindig legyen száz ötlete, de hármat tudjon meg is valósítani.

„FONTOS, HOGY TÖRŐDJÜNK EGYMÁSSAL”

Összefoglaló a Generális Konvent elnökségi üléséről

T. Németh László - Czanik András - Fekete Zsuzsa

Közös teherviselés, az egység megélését megjelenítő újság terve és egy valamennyi Kárpát-medencei református oktatási intézmény részvételével zajló közös tanévnyitó javaslata szerepelt egyebek mellett a Generális Konvent február 24-25-i elnökségi ülésének napirendjén, amelyet most először tartottak vajdasági helyszínen, Bácsfeketehegyen.

A tavaly májusban létrejött egységes egyház idén első alkalommal fogad el közös költségvetést. A közteherviselés elve ebben úgy érvényesül, hogy a működés és a közös programok költségeihez mindenki teherbíró képességéhez mérten hozzájárul, ugyanakkor a támogatások csak a kisebbségi helyzetben élő határon túli részegyházak megsegítésére fordíthatók.


A tanácskozáson döntés született egy közös újságról is, amely a tervek szerint évente egyszer jelenik meg. Az egység létrejöttének május 22-i évfordulójához kapcsolódó magazin a Kárpát-medencei egyházkerületek közös szerkesztésben készül. Az idén májusban induló új lap előkészületeit is segíti az az internetes szerkesztőségi rendszer, amely a tervek szerint a jövőben a Kárpát-medencei református médiumok jobb együttműködését támogatja.

Május 22-én, a Magyar Református Egyház létrejöttének első évfordulóján nem lesz a tavalyi debreceni hálaadó ünnephez hasonló nagyságrendű rendezvény. Egy-egy kiemelt program – például az egész Kárpát-medencére kiterjedő Szeretethíd nevű önkéntes program, az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozathoz kapcsolódó Pécsi Református Kulturális Napok, vagy a magyarországi és határon túli lelkészek pünkösd előtti és utáni vasárnapra időzített csereszolgálata – ugyanakkor az egység közös megéléséhez járulhatnak hozzá.

A Generális Konvent plenáris ülését május 26–28. között a felvidéki Révkomáromban tartják. A testület hatéves fennállása óta – Budapest, Debrecen, Sárospatak és Pápa után – ez lesz az első határon túli helyszín. Az elnökség arról is döntött, hogy idén első alkalommal rendezik meg a Kárpát-medencei református oktatási intézmények közös tanévnyitó ünnepségét, melynek Miskolc ad otthont 2010. augusztus 28-án 11 órától.

A Kárpát-medencei református püspökökből és főgondnokokból álló testület látogatása végén találkozott vendéglátója, a Magyar Református Egyház legkisebb részegyházának lelkészeivel is. „Fontos, hogy törődjünk egymással” – összegezték a résztvevők a megbeszélés legfontosabb tanulságát, ahol a lelkészi szolgálat örömei mellett szó esett többek között a döntően szórványhelyzetben dolgozó lelkészek túlterheltségéről, és azokról az együttműködési területekről – lelkésztovábbképzés, segédlelkészek küldése, ifjúsági misszió –, ahol a lelkészek az anyaország és a többi részegyház támogatására számítanak.

MERÉSZ TERVEIK VANNAK

Beszélgetés Pál Károllyal, a Feketics Művelődési Egyesület elnökével

B. Nikéta

Pál Károly 1994 óta áll az egyesület élén, az ő nevéhez fűződik a szórványmagyarság anyanyelvének és kultúrájának megmentésére irányuló tevékenységek sora, a református egyházkapcsolat keretében zajló együttműködés is. A jövőt illetően az egyesületnek merész tervei vannak: tatarozás, helységbővítés, a szakcsoportok további eredményes működtetése… Mondjuk ki őszintén, ehhez nem kevés pénz kellene. A Feketics Művelődési Egyesület szakcsoportjai jelenleg egy próbahelységen osztoznak. Elnökük, Pál Károly kitartó utánajárásával a szükséges építkezések megkezdődtek, de a munka jelenleg stagnál, a pénz elfogyott.

- A helyi művelődési egyesület nagyon fontosnak tartja a hagyományápolást. Ezért aratóbálokat szüreti bált, meggynapokat, kézműves táborokat szerveznek a gyerekeknek télen és nyáron, valamint farsangi felvonulást és jelmezbált. Ezzel a régmúlt időket idézik meg. A település és a helyi kultúregyesület szinte minden évben otthont biztosít a vajdasági magyar lapok élőújságjainak, így is segítve terjesztésüket. Nők napjára, május elsejére alkalmi műsorokat adnak. Podolszki József emlékére 1998- ban emléktáblát lepleztek le a művelődési otthon bejáratánál, minden évben Podolszki-napokat rendeznek. Ekkor hirdetik ki a Podolszki publicisztikai pályázat eredményét is, amelyen 40 évnél fiatalabbak vehetnek részt újságírói műfajokban - nyilatkozta Pál Károly, az egyesület elnöke, aki 1994 óta áll az egyesület élén.

- A bácsfeketehegyi művelődési egyesület első kezdeményezése 1866- ra tehető, amikor is megalakítottak az első Olvasókört. 1869-ben létesült a könyvtár; 1900-ra tehető a polgári olvasókör indulása; 1909-ben verbuválódott a Dalárda; 1913-ban pedig a Magyar Református Ének- és Daloskör. A művelődési egyesület 1991-ben maga köré gyűjti a nyolcadikosokat: tánciskolát szervez, és útjára indul a KÓNYA néptánccsoport. Az együttes minden évben részt vesz a Gyöngyösbokrétán, helyi- és vendégszereplések sorozatán. Legkiemelkedőbb eredménye a Ki mit tud? döntőjébe való bejutás volt - mesélte büszkén Pál Károly.

- Ebben az időben megalakult a gyermekszínjátszók csoportja is Barta Júlia nyugalmazott óvónő vezetésével. A kis csoport szép eredményeket ért el, majd hamarosan átvedlett versmondó körré, és szinte valamennyi versmondó versenyen kimagasló eredményeket jegyeznek. A versmondók ötödik éve minden márciusban emléknapot tartanak Podolszki József (1946-1986, Feketics) költő és publicista tiszteletére. Az irodalomkedvelő gyerekek számára 2003-ban jött létre a POM-POM drámaszakkör Lódi Andrea vezetésével - hallottuk a Feketics ME elnökétől.