„Bácsfeketehegy határában zajlott az 1848–49-es szabadságharc utolsó győztes csatája, amit tévesen neveznek kishegyesi csatának” – hangsúlyozza Bácsfeketehegy történelmi szerepét Csete Szemesi István, a szerbiai Református Keresztyén Egyház
püspöke. A délvidéki település református gyülekezetének lelkipásztora volt a házigazdája a Generális Konvent elnökségi ülésének. A Kárpát-medencei részegyházak püspökeinek és főgondnokainak találkozóján több – az egységes Magyar Református Egyház jövője szempontjából is – meghatározó döntés született.– Hogyan értékeli a Generális Konvent elnökségének bácsfeketehegyi ülését?
– Isten iránti hálával köszönjük, hogy az elnökség eljött Bácsfeketehegyre. Ezt egyháztörténelmi szempontból is fontosnak tartom, hiszen ilyen esemény még nem történt református egyházközségünk életében. Hálásak vagyunk, hogy a Generális Konvent ennyi püspöke és főgondnoka, valamint kísérő- és referensi személyzete lelki és erkölcsi segítséget szeretne nyújtani nekünk. Nagyon jó volt, hogy a helyi gyülekezet presbitériuma látta vendégül őket.
– Milyen kérdésekről tárgyaltak?
– Lelki és anyagi kérdésekről egyaránt. A lelki része abban csúcsosodott ki, hogy az ülés második napján a mi lelkészeink is megjelentek, és szabadon megnyilatkozhattak a Generális Konvent elnöksége előtt. Elmondhatták vágyakozásukat az iránt, hogy mint lelkipásztorok tovább képezhessék magukat, vagy éppen feltöltődhessenek a nehéz lelki és gyakorlati kérdésekkel küzdő országrészben. Mi olyan területen szolgálunk, amely az elmúlt két évtized polgárháborújában elbalkanizálódott, de reméljük, hogy környezetünk megtisztul, nemcsak gazdaságilag, politikailag, hanem lelkileg is. Ehhez a lelkipásztorok lelkigondozása is szükséges. Most olyan biztatást kaptunk a Kárpát-medencei egyházi vezetőktől, hogy a teológiák segítséget adnak a lelkigondozás és a továbbképzés terén. Lelkészeink arról is beszélhettek, hogy országrészünk szórványterület, ahol egy lelkipásztor akár nyolc szórványt is gondoz, és hetente több száz kilométer távolságot tesz meg. Van olyan gyülekezet, ahol szombaton tartanak istentiszteletet, mert a lelkipásztor vasárnap oda nem tud eljutni. A szórványgondozásban is segítséget kértünk, és reméljük, hogy kapunk kihelyezett segédlelkészeket.
– A lelkészek más délvidéki problémákat is említettek: iratterjesztési és szervezeti hiányosságokról is szóltak.
– A mi egyházi életünkben sem tökéletes minden, de az iratterjesztés – ha zökkenőkkel is – folyik, hiszen a központból ellátjuk a gyülekezeteket. A püspöki hivatalban mindig van például konfirmációs és házasságkötési emléklap, vagy üres anyakönyv. Az újság és a naptár terjesztése is tökéletesen működik.
– A Generális Konvent elnöksége fontos döntéseket hozott például a Kárpát-medencei közös református újságról, a költségvetésről, a következő konventi ülés helyszínéről.
– Nagy hasznát vesszük egy közös Kárpát-medencei református újságnak, egy magazinszerű periodikának. Emellett az internet előnyeinek felhasználásával az információk áramlását segíthetjük, és egymás életéről, szolgálatáról cikkek és beszámolók, riportok alakjában kicserélhetjük információinkat. A saját egyházkerületi, egyházmegyei újságjainkban vagy az internetes felületeken jobban megismerhetjük egymást, megjeleníthetjük az egységet.
– A közös teherviselésről milyen döntés született?
– Igazságos, arányos beosztást próbáltunk megfogalmazni, amelyhez az erősebbek a számarányukhoz, vagy mindenki az erejéhez képest járul hozzá. Mi, a legkisebb részegyház, nagy örömmel járulunk hozzá a közös költségvetési alapban meghatározott összeggel. Tudjuk, hogy a befizetésen túl szükség szerint a Magyarországi Református Egyház részéről nagyobb segítséget kaphatunk, amit mi Isten iránti hálával szeretnénk megköszönni.
– A részegyházak vezetői Bácsfeketehegyen egy református diakóniai központban tárgyaltak. Hogyan jött létre ez az intézmény?
– Nagyon örülünk, hogy nyolcvan személyt befogadó központunk jött létre. Ez az épületegyüttes 1922 és 1944 között, Ágoston Sándor püspök idején árvaházként működött. Később, 1945–1950 között elsorvasztották, ezért Ágoston Sándor és az országos egyház zsinati tanácsa kinevezte konferenciaközponttá: lelkész-, presbiteri, nőegyleti és ifjúsági találkozók helyévé. Így megmaradt a tulajdonunkban. Sőt, zsinati tanácsunk most döntött a bővítésről is. Ágoston Sándor életművét mi is szeretnénk továbbvinni. Ő úgy fogalmazott, hogy az embernek mindig legyen száz ötlete, de hármat tudjon meg is valósítani.
