2010. május 9., vasárnap

MI, A TORREÁDOROK

Részlet Németh Árpád: "A kamera mögül" c. kötetéből

Begovicstól utasítást kaptam, Hogy Feketicsen (Bácsfeketehegy) a szövetkezetben készítsek jószágfelvételeket a Barázdába. Megbeszélte az igazgatóval, hogy másnap vár bennünket. Mivel Fehér Gyulának is volt újságírói feladata Szabadkán, úgy beszéltük meg, hogy ő vezeti a Fityót, és elvisz bennünket, engem és Varga Zolit, a világosítót.
Fagyos november volt, az út egy kicsit csúszott. Vezetés közben Gyula igyekezett lezseren viselkedni, de ennek ellenére látszott rajta, hogy bizonytalan. Néhányszor meg is csúszott az úton, emiatt én görcsösen kapaszkodtam az ülésbe. Rákérdeztem:
– Valami baj van a kocsival, miért csúszkálunk ide-oda – ?
– Talán azért, mert egy kicsit jeges az út, én meg tegnap tettem le az autóvezetői vizsgát – válaszolta. Erre aztán „tényleg” megnyugodtam. Feketicsig többször úgy nyomtam a lábammal a padlót, fékeztem, ahogy csak tudtam.


A szövetkezetben Perlaki igazgató fogadott bennünket. Mivel Gyulának csak sofőri megbízatása volt, a kocsiban maradt, és onnan, a melegből nézett bennünket. Zoli, Perlaki és én elindultunk az istálló felé. Kérdezősködni kezdtem, milyen állatokról van szó. Perlaki szűkszavúan csak annyit mondott, hogy nagyon szép szarvasmarha-állománya van a szövetkezetnek, és azt kell felvenni. Begoviccsal már mindent megbeszélt telefonon. Nekünk csak illusztrációt kellett készíteni a meglevő szöveghez. Lassan az istállóhoz értünk. Az állatok, nekem, első pillantásra nagyobb testű teheneknek tűntek.
Zoli nem is figyelt oda. Keresett egy csatlakozót, és bekapcsolta a kézi reflektort. Hatalmas fény lepte el az istállót. A szarvasmarhák megrémültek, kitörték a karám oldalát, és eszeveszettül rohantak felénk. Ekkor láttam, hogy hatalmas fajtiszta bikák rohantak felénk. Perlaki az istállóhoz tapadt. Zoli meg én menekülni kezdtünk. A külső karám és az istálló között volt egy fa. Zoli ijedtében arra mászott fel, én pedig futottam a Fityó felé. Még a mai napig sem tudom, hogyan, de elértem a külső karámot és átugrottam.
Később Perlaki, a szövetkezet munkásaival összeterelte a bikákat.
Amikor megnyugodtak, kint a szabadban készítettem el a felvételeket.