SÁROSI KÁROLY
(Feketics, 1927. április 12. – Újvidék, 1986. február 4.)
A szabadkai gimnázium otthon tartózkodó diákjaként, tizenhét évesen, több mint száz feketicsi fiatallal együtt jelentkezett a Petőfi brigádba, tűzkeresztségből tűzkeresztségbe kerülve harcolta végig a háború utolsó hónapjait. Barátai „egy kék szemű partizánra” is emlékeztek, amikor halálának 10. évfordulóján felidézték alakját.
A háború után folytatta megszakított tanulmányait: 1947-ben érettségizett, 1949-ben az újvidéki Pedagógiai Főiskolán magyar és szerbhorvát tanári oklevelet szerzett. Még meg sem száradt az aláírás a diplomáján, amikor 22 évesen kinevezték a Vajdasági Tanügyi Titkárságra a magyar nyelv és irodalom oktatásügyi felügyelőjévé. A „fényes szelek” segítségével bontogatta szárnyait az irodalom terén is, tizenöt fiatallal együtt jelentkezett, az új nemzedék hangjaként, a Híd emlékezetes, 1950. évi áprilisi „ifjúsági” számában.
A pedagógusból, a magyartanárból 1955-ben, felsőbb utasításra, újságíró lett. Előbb a Pionírújságnak, 1959-től pedig az Újvidéki Rádióiskolának a főszerkesztője lett, a „hangos olvasókönyv” megteremtője és fejlesztője. Ezekben az években gyakran tört pálcát az „ideológiai tévelygések” felett, s a „helyes irányú nevelésért” szállt síkra. Az igények növekedése és változása gyakran fordulópont elé állította a Sárosi-féle mozgalmi embereket. Ez történt 1964-ben is, amikor az akkori Tartományi Pedagógiai Intézetben, Bruner Elemér és Szarvas János vezetésével megalakult a Tartományi Tankönyvkiadó Osztály. Ettől kezdve pedagógiai, írói és szerkesztői képességeit az itteni magyar tankönyvkiadás szolgálatába állította. 1966-ban egyik alapító tagja a Tartományi Tankönyvkiadó Intézetnek. A két háború között mindössze 12 magyar tankönyv jelent meg, 1945 és 1965 között mintegy 250, a
Tartományi Tankönyvkiadó Intézet húszévi tevékenysége idején, 1965 és 1985 között pedig 1003 tankönyv, kézikönyv, szótár, házi olvasmány, gyakorlófüzet. Ezek nagy része fordítás volt, de éppen Sárosi Károly volt az egyike azoknak, akik szorgalmazták az önálló magyar tankönyvírást is. Ő maga is szerkesztett néhányat (Gyakorló nyelvtan az általános iskolák 2. osztálya számára, nyolc kiadásban, 80 000 példányban jelent meg. Olvasókönyv a 8. osztály számára, hét kiadás, több mint 44 000 példány).
Magyartanárként, tankönyvszerkesztőként kiemelkedő eredményt ért el a magyar nyelv fakultatív tanításában, a szerbhorvát iskolákban. Jórészt az ő úttörő munkájának, hatalmas energiájának köszönhető, hogy 1968-tól ez a munka tanterv alapján, kész tankönyvvel indult meg. Egy összegező munkájából tudjuk, hogy a hetvenes években 16 000 többségi diák tanulta a kisebbség nyelvét, mégpedig Sárosi „Tanuljunk magyarul” című tankönyve alapján (a 3. és 4. osztály számára készült tankönyve nyolc-nyolc kiadásban, 30 000–30 000 példányban jelent meg). Fontos idevágó munkája volt még a Magyar Nyelv Alapszótára, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia munkatársainak segítségével készített el. Az iskolai oktatás mellett az ő és Matijevics Lajos közreműködésével indult el 1977–1978-ban a tévében, a rádióban és a sajtóban a magyar nyelv multimédiális tanítása, feltűnően szép eredménnyel. A tanfolyam forgatókönyvét ugyanabban az évben a Dnevnik is megjelentette 10 000 példányban.
Sárosi Károly a Magyar–Jugoszláv Tankönyvi Bizottság (ilyen is volt!) 1984. évi zágrábi ülésén a Környezeti nyelvek tanítása Vajdaságban címmel tartott előadást, amelyben megállapította azt is, hogy „Vajdaságban újra felfedezték a többnyelvűség értékét”. A vegyes bizottság 1986. évi budapesti ülésén az időközben tragikus hirtelenséggel elhunyt Sárosiról füzetnyi terjedelmű, válogatott munkáiból álló kiadvánnyal emlékeztek meg (Sárosi Károly emlékkönyv, 1986). Azóta, ezen a téren is, sarkából fordult ki a világ. Megszűnt a környezeti nyelvek tanulása, nincs vegyes bizottság és önálló feladatokat felvállaló Tankönyvkiadó Intézet, s általában veszélyeztetett helyzetbe került a magyar iskoláztatás ügye. Vajon Sárosi Károly életműve csak látszateredmény volt, a testvériség–egység politikájának kényszere, vagy valami másról is beszélhetünk? Alighanem erről az utóbbiról van szó, főleg erről…
