A kiolvasók vagy kiszámolók meghatározott funkciójú mondókák, csak ezek mindig a játékok előtt, a játékokkal szoros kapcsolatban fordulnak elő. Kisorsolással döntik el, ki legyen a humó, ki a kergető, ki álljon a kör közepén, ki melyik csapatba tartozzon, stb. A felelősségvállalást kikerülendő, a döntést a sorsra hárítják. Ennek az ősi szokásnak a gyökerei minden nép gyermekmondókáiban megtalálhatók. A mai mondókákban megbújnak a hajdani kiküszöbölés, megtizedelés stb. szertartásainak emlékei. Kiss Áron szerint „Ezek bizonnyal ősi vallási szokások maradványai, s ha az ember sokat foglalkozik velök, a kezdetet tevő értelmetlen szavakban szinte látni véli a boszorkánymester invocatióit, majd a kényszerítő bűbájos szavakat, s végül a kivetést.” A boszorkánymesterekre utalnak a „Zöld csizmájú boszorkány” emlegetése és a varázsigék jellegét magukon viselő értelmetlen szavak. Az „Isten kovácsa” és „Szent Pál lovának patkolása” szintén mágikus szertartást idéznek. A kiolvasók külső jellegzetességeikben megegyeznek más népek kiolvasóival, pl. hogy többnyire számolással indítanak (egytől négyig), és az, hogy ritmusra mondják az értelmes és értelmetlen szavak egyvelegét. Gyakran maguk a számok is értelmetlenné torzulnak (egy, kettő, három, négy helyett pl. egyedem, begyedem). (Az „egyedem, begyedem” idegen változatai pl. „engete, pengete” az osztrákoknál, „aenige, bänige” a svájciaknál, „engele, bengele” az olaszoknál, hogy csak néhányat említsünk.)
A kiolvasásnak több módja lehetséges. A kiolvasó szemben áll a többivel, akik körben, félkörben vagy sorban helyezkednek el, és egy-egy negyed értékre mutogat a többiek mellére, bármennyire is van felaprózva a negyed érték. Ma már inkább csak ez a mód az elterjedt. Régebben változatosabb kiolvasó módok is éltek, pl. a gyerekek előre tartott öklét kellett érinteni.
A kiszámolók zöme dallam nélkül szólal meg, de a „csak ritmusban” mondottaké is teljesen elüt a közönséges beszédtől, sőt a szavalástól is. Valaha sokkal több dallamos kiolvasónk élhetett a gyakorlatban. Róluk is az a tévhit járja, mint a mondókákról, hogy nincs dallamuk. A hagyományos előadásban a negyedekre hangsúlyozás dallamos hanglejtéssel történik. Maguk a dallamok a stilizált beszédtől (deklamáló hanglejtés) a dallamos hanglejtésen át a meghatározható hangmagasságú dallamokig terjednek, de egyazon mondókában előfordulhat felváltva szinte valamennyi lehetőség. Főként kis hangkészletű dallamok, hexachordon túl nem terjednek.
Bácsfeketehegyi kiszámolónk tipikus, joggal képviselheti kiszámolóink tömkelegét (Énekese Orvos Kis János, 51 éves, Gyűjtötte Burány Béla 1973-ban. Bácsfeketehegy szerb neve Feketić).
