
Országos pályázat útján 1948-ban került Pécsre, ahol az akkor megalakuló Pécsi Pedagógia Főiskola egyik alapító tagja volt. A főiskolán a Fizika Tanszék létrehozásával ő teremtette meg az általános iskolai fizika szakos tanárképzés alapjait. Ettől kezdve egészen 1973-ban történő nyugdíjazásáig irányította a fizika tanszék oktató-kutató munkáját, és tanította a tanárjelöltek számos generációját fizikára, a fizika szeretetére.

Évtizedeken át irányította az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat Baranya Megyei Csoportját (amelynek 1951 és 1975 között elnöke, majd halálig tiszteletbeli elnöke volt), és a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Baranya Megyei Szervezetének Fizika Szakosztályát. Bekapcsolódott a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Bizottságának munkájába is. Nyugdíjba vonulása után fáradhatatlanul dolgozott tovább: számos tanártovábbképző kísérleti bemutató előadást tartott, műhelyfoglalkozásokat vezetett, publikált, könyveket írt. Pécsett hunyt el, 1998. október 7-én.
Kortársai szerint barátságos, nyugodt, kissé visszahúzódó, csendes humorú ember volt. Kerülte a konfliktusokat, de szükség esetén tekintélyét latba vetve konfrontálódott a tanszék érdekeinek védelmében. Családja nyugodt hátteret biztosított munkájához, így minden erejét az oktatásra és a kutatásra fordíthatta. Élete és munkája példaértékű volt minden fizikát szerető kutató, tanár és tanítvány számára.
Az egykori tanítványok javaslatára a Pécsi Tudományegyetem Fizikai Intézete tiszteletére 2000-ben emléktáblát állított és előadótermet nevezett el róla.
Könyvei:
Könnyen összeállítható játékok és készülékek. Budapest, 1942.
Megtanulom a fizikát. Budapest, 1943.
Utazások az atomok birodalmában. Budapest, 1943.
Fizikai kísérletek, játékok elektronokkal, ionokkal. Szeged, 1993.