2009. szeptember 27., vasárnap

JEGES KÁROLY ÉLETE ÉS MUNKÁJA

Bácsfeketehegyen született 1908. április 28-án, egy tanító házaspár gyermekeként. Miután édesapját 1911-ben kinevezték a siklósi iskola igazgató-tanítójának, így az ifjú Jeges Károly már ebben a baranyai kisvárosban kezdte el tanulmányait. Baján a Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói oklevelet, majd a szegedi Ferenc József Tudományegyetemre járt, ahol 1932-ben matematika-fizika szakon végzett. Érdeklődése fokozatosan a tudományos kutatás felé fordult, rövid ideig dolgozott is a Bay Zoltán Intézetében. Ez a pozíció azonban nem biztosította a megélhetéshez szükséges jövedelmet, ezért tanári állást vállalt, először Sárbogárdon, majd pedig a szombathelyi polgári iskolában.

1938-tól Kőszegen az Állami Tanítóképző Intézetben tanított matematikát és fizikát egy évtizeden át, közben kísérletezett, kutatómunkát végzett, amivel kapcsolatos publikációi, szabadalmai jeletek meg. Itt írta fizikával kapcsolatos első ismeretterjesztő munkáit (Könnyen összeállítható játékok és készülékek; Ifjú fizikusok kincsestára; Utazás az atomok birodalmában; Megtanulom a fizikát).

Országos pályázat útján 1948-ban került Pécsre, ahol az akkor megalakuló Pécsi Pedagógia Főiskola egyik alapító tagja volt. A főiskolán a Fizika Tanszék létrehozásával ő teremtette meg az általános iskolai fizika szakos tanárképzés alapjait. Ettől kezdve egészen 1973-ban történő nyugdíjazásáig irányította a fizika tanszék oktató-kutató munkáját, és tanította a tanárjelöltek számos generációját fizikára, a fizika szeretetére.

Oktató-nevelő munkája mellett minden fennmaradó idejét kutató munkára és a fizika tudományának népszerűsítésére fordította. Kutatásaiban az elektrolumineszcens fénykibocsátás tulajdonságait vizsgálta. A vizsgálathoz szükséges eszközök jelentős részét saját maga konstruálta.

Évtizedeken át irányította az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat Baranya Megyei Csoportját (amelynek 1951 és 1975 között elnöke, majd halálig tiszteletbeli elnöke volt), és a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Baranya Megyei Szervezetének Fizika Szakosztályát. Bekapcsolódott a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Bizottságának munkájába is. Nyugdíjba vonulása után fáradhatatlanul dolgozott tovább: számos tanártovábbképző kísérleti bemutató előadást tartott, műhelyfoglalkozásokat vezetett, publikált, könyveket írt. Pécsett hunyt el, 1998. október 7-én.

Kortársai szerint barátságos, nyugodt, kissé visszahúzódó, csendes humorú ember volt. Kerülte a konfliktusokat, de szükség esetén tekintélyét latba vetve konfrontálódott a tanszék érdekeinek védelmében. Családja nyugodt hátteret biztosított munkájához, így minden erejét az oktatásra és a kutatásra fordíthatta. Élete és munkája példaértékű volt minden fizikát szerető kutató, tanár és tanítvány számára.

Az egykori tanítványok javaslatára a Pécsi Tudományegyetem Fizikai Intézete tiszteletére 2000-ben emléktáblát állított és előadótermet nevezett el róla.

Könyvei:

Könnyen összeállítható játékok és készülékek. Budapest, 1942.
Megtanulom a fizikát. Budapest, 1943.
Utazások az atomok birodalmában. Budapest, 1943.
Fizikai kísérletek, játékok elektronokkal, ionokkal. Szeged, 1993.