Tizenöt év aprólékos gyűjtőmunkájának eredménye végre az asztalon. Egy nagy formátumú könyv, 240 oldalas, dupla borítású színes album, királykék alapon, kidomborodó aranybetűkkel, uralkodók fotóival, a hátoldalon pedig II. Margit dán királynő szavaival arról, hogy hogyan sikerült máig megőrizni vonzásukat a még létező monarchiáknak. A szerző dr. Celler Tibor, az ismert feketicsi orvos, a könyv címe pedig A világ uralkodócsaládjai. A budapesti K. u. K. Kiadó gondozásában a napokban jelent meg. Az ünnepélyes könyvbemutató november 15-én volt a Libri Könyvpalotában, Budapesten. "Hivatásom, a gyógyítás mellett életcélomnak mondhatom immár azt is, hogy a lehető legnagyobb teljességgel megismerhessem a világ uralkodócsaládjait, ezeknek a családoknak a tagjaival kapcsolatba léphessek, az önzetlenül rendelkezésemre bocsátott tényanyagból pedig közérdeklődésre is számot tartható összefoglalót adhassak mindazoknak, akik eddig jóformán csak a mesék világából ismerték a királyokat, hercegeket, trónörökösöket. A korábbi rendszerre is visszavezethető tudatlanságunk és tájékozatlanságunk sötétségét szeretném átláthatóbbá tenni, történelmünk és társadalmi valóságunk egy olyan összetevőjére kívánom felhívni a figyelmet, ami nélkül nincsen história, elképzelhetetlen a kiegyensúlyozott, féloldalasságtól mentes múlt- és jelenismeret" - hangzott el dr. Celler Tibor bevezetőjében a könyvbemutatón.
Dr. Celler Tibor azon kevesek egyike, aki budapesti diplomálása után vállalta a hazatérést, hogy szülőföldjén gyakorolhassa hivatását. Amellett, hogy már középiskolás kora óta foglalkozik a királyi-történelmi életrajzok kutatásával, az orvosi témákhoz is hű maradt. Ennek eredménye két hivatalos tankönyv lefordítása a Belgrádi Tankönyvkiadó részére, és a napokban befejezett, 4. tankönyvpótló saját könyve az egészségügyi középiskolák számára. Ezenkívül 2001 januárja óta a Szabad Hét Nap állandó munkatársa is, népszerűsítő-ismeretterjesztő orvosi cikkekkel jelentkezik. Beszélgetésünk a most megjelent könyv kapcsán készült. - Mi vonzotta a témához? A meseszerűség? A távolság? A kíváncsiság?
- Azt hiszem, ennek egyik oka abban rejlik, hogy én kora gyermekkoromtól kezdve igen élénk érdeklődést tanúsítottam a történelem iránt, sőt az is, hogy orvos leszek, nem történész, csak azon a reggelen dőlt el, amikor be kellett iratkoznom valamelyik egyetemre (ugyanis több helyen is felvettek). A másik ok, hogy a történelmen belül is mindig vonzottak az "egzotikus" témák. Azt hiszem, hogy például az etióp császári család vagy a tongai törzsfőnökök családfáját kutatni nem is olyan unalmas dolog. Az sem mellékes, ha már a történelemnél tartunk, hogy ez olyan téma, amivel ebben a térségben hosszú évtizedekig még a történészeknek sem volt ildomos foglalkozni, vagyis számomra is teljesen ismeretlen volt, amikor belekezdtem. Olyasmivel foglalkozni, amivel a többség foglalkozik, az nekem sohasem tűnt igazán érdekesnek.
- Hosszú éveken át nap mint nap levelezni, kutatni, anyagot gyűjteni... bizonyára az Ön jellemét, tulajdonságait, gondolkodását is alakította, befolyásolta a téma, amivel foglalkozott. Milyen irányba?
- Én minden olyan dologban, amihez hozzákezdek, igyekszem teljességre törekedni. Azt hiszem, ebben a témában most már komolyabb rálátást nyertem, s ez megelégedéssel tölti el az embert. A királyi személyekkel folytatott levelezés, beszélgetés egyedi, "emelkedett" stílusa is nagyon különleges, sokszor akár szórakoztató is lehet a megfelelő szófordulatokon gondolkodni, virágnyelven szólni. Összegezve: azt hiszem, csakis pozitív irányban képeztem magam tovább ezzel a hobbinak indult második hivatásommal.
- Az anyaggyűjtés gyakorlati oldala hogy fest?
- Középiskolás korom óta intenzíven foglalkozom a témával, de az utóbbi két évben ez szinte a napi fő foglalatosságom lett. Rengeteg utánajárás, nehézség, járható kerülőutak keresése, ismeretség, hivatkozás kellett egy-egy királyi személy megkörnyékezéséhez.
- Honnan kap segítséget, kik azok, akik eligazítják?
- A legtöbb esetben a nagykövetségek segítenek, de monarchista szervezetek is, Új-Zélandtól Olaszországig. A nemzetközi Monarchista Liga főtitkárával is gyakran váltottam e-mailt. Tegező viszonyba kerültem a Nemzetközi Stratégiai Intézetek igazgatójával is, aki elismert királykutató, és a két legnagyobb királyi genealógiákat kutató nemzetközi intézet vezetőjével, akik Londonból és Brüsszelből utaztak Jugoszláviába, hogy személyesen megismerkedjünk, azóta tagja vagyok mindkét intézet bizottságának.
- Kutatásainak gyorsan híre terjedt. Az érdeklődésére számot tartó családok tagjai személyesen is közreműködtek az adatszolgáltatásban?
- Igen, gyakran maguk a királyi személyek is segítettek, "ráharapva" a témára. Például III. Dom Duarte portugál trónörökös a néhány hete megtartott bolgár királyi menyegzőt használta fel, hogy aláírást szerezzen a menyasszonytól, Kalina hercegnőtől, és hogy Maria Vladimirovna nagyhercegnővel, az orosz cári család fejével megbeszélje az estleges orosz fordítást. Nadine török hercegnő személyesen vitte magával a levelemet, amikor a nemrég balesetet szenvedett 88 éves afgán királyhoz ment látogatóba. Ugyanis Afganisztánban még nem állt helyre a postaforgalom, a király olaszországi és franciaországi postai elérhetősége pedig a tálib rezsim óta szigorúan titkos. A vietnami császári család feje, Nguyen Phuc Buu Chanh herceg júliusban előbb jugoszláviai, majd októberben magyarországi személyes képviselőjének is kinevezett, sőt még a császári Nagy Becsületrend kitüntetést is megkaphattam. Jelenleg egy európai királyi ház fejével folynak az egyeztetések jószolgálati nagykövetté való kinevezésemről. - Mikor határozta el, hogy az összegyűlt anyagból könyvet állít össze?
- 2000 végén született meg a gondolat, hogy a felgyülemlett információmennyiséget, a rengeteg színes, sokszor egzotikus fényképet a széles nagyközönséggel is megismertetem. De a most megjelent könyv a témának csak az egyik részét öleli fel: nevezetesen a világ jelenlegi 29 monarchiáját, valamint a három formális monarchiát, Andorrát, a Szuverén Máltai Lovagrendet és a Vatikánt. A könyvet kb. 200 színes fénykép illusztrálja. Már készítem a második kötetet - ez talán még az elsőnél is kedvesebb számomra - , ebben a trón nélküli dinasztiákat mutatom majd be: a Habsburgoktól a Karadjordjevicokon át a Nápolyi-Szicíliai Kettős Királyságig, olyan egzotikumokkal tarkítva, mint pl. Ruanda, a Maldív-szigetek, Szikkim, Laosz stb. királyi háza, de helyet kap benne pl. az új-zélandi őslakos maorik királynője is. Magyarként nem hagyhatom ki a lehetőséget, hogy ne szenteljek ebben egy fejezetet a magyar hercegi családok bemutatásának: Esterházy, Festetics és Batthyány.
- Ők hogyan fogadták a lehetőséget?
- Mind a hárman nagy örömmel, és készségesen együttműködnek. Batthyány László herceg meghívott egy hétvégére bécsi palotájába, Festetics György herceg pedig a keszthelyi ünnepi játékokra küldött meghívót. Nem kis élmény ilyen történelmi nevek viselőivel, pl. telefonon, magyarul beszélgetni.
- A világ uralkodócsaládjaiban olyan világot mutat be, amit hosszú évekig még csak emlegetni sem lehetett, ami merőben más, mint amiben élünk. A különbségeket inkább ismerjük, de mi az, ami közös a sorsunkban?
- Habár a jelenlegi királyi udvarokban is léteznek kamarások és hasonló középkori tisztségek, és a mai királyok közül is sokan királyi többesben beszélnek, valamint a protokoll még mindig előírja a kötelező térd- és főhajtást, azért a legtöbb uralkodóház mégis lépést tart haladó korunkkal. Látszólag ez a világ csak csillogás és pompa, ugyanakkor a királyi személyek ugyanolyan hús-vér emberek, mint jómagunk. Nekik is ezernyi emberi gondjuk, bánatuk és örömük van, mint nekünk, csak talán egy kicsit más dimenziókban.
- Szólhatna erről egy kicsit bővebben is?
- Ma a legtöbb herceg és hercegnő már nem magánoktatásban részesül, hanem közönséges iskolákban és egyetemeken tanulnak. Gyakran megesik, hogy polgári származású személyt választanak házastársul. Az uralkodóházak tagjainak politikai szakértelme, műveltsége, bizonyos részterületeken való jártassága igen figyelemre méltó, ugyanis olyan testre szabott képzésben részesülnek, ami csak egy jövendő uralkodó számára képzelhető el. A közgazdasági, a politológiai, a jogi vagy éppenséggel a filozófiai doktorátus és, mondjuk, a pilótaengedély megszerzése, úgy tűnik, ezekben a körökben már-már alapkövetelmény, de ezen túl akad közöttük író, költő, festőművész, szobrász, divattervező, karmester, tengerbiológus vagy nemzetközi sportversenyeken is dobogós helyet elérő élsportoló is. A legtöbbször ők is végigszenvedték népük viszontagságos sorsát, sőt nem egy király még akár a múlt században is életét vesztette a hatalmi harcokban: például az utolsó iraki és burundi királyt mindössze 29 évesen ölték meg "forradalmárok", az agg laoszi király és felesége pedig a kommunisták által létesített koncentrációs táborban halt éhen, ugyanis ott olyan elv járta, hogy mindenki annyit egyen, amennyit dolgozni bír. Ez utóbbi eset 1975-ben történt. A külföldi gyógykezelésen tartózkodó Idriss líbiai királyt Kadhafi ezredes buktatta meg 1969-ben. Rezsimjéről eleget hallhattunk. Az afgán királyt saját sógora buktatta meg, míg külföldön tartózkodott, önmagát kiáltva ki köztársasági elnöknek, de négy év múlva ő rosszabbul járt: golyó végzett vele egy újabb forradalomban. Azt, hogy hová vezetett a királyság megszüntetése Afganisztánban, a közelmúlt eseményei bizonyítják. A sokféle nemzetiség és politikai vonulat végül mégiscsak a 88 éves, száműzött királyban látta a politikán felül álló egyetlen összekötő kapcsot, és sietve visszahívta a konszolidálódó politikai helyzet bölcs felügyelőjéül. A kétmillió áldozatot követelő kambodzsai polgárháború végén a kiegyezés szintén csakis Norodom Szihanuk király karizmatikus személyén keresztül nyerhetett végleges formát.
- Az eddig közreadott részleteket hogyan fogadták az olvasók, kapott-e visszajelzéseket?
- Én csak pozitív visszajelzéseket kaptam, de ez objektívan nem sokat jelent...
