Minden bizonnyal magukat a szervezőket is meglepte a nagy létszámú motoros jelenléte, akik az első bácsfeketehegyi motoros találkozóra érkeztek. A szombati találkozóra már péntek este szállingóztak az első „fecskék”, majd másnap délutánig folyamatosan, főleg csoportosan, de sok magányos farkas is begördült a strandot övező park pázsitjára.
– A jelenlévő mintegy 350 motoros Vajdaság különböző – közeli és távolabbi – településeiről érkezett, de természetesen a helybeli motorosok is nagy létszámban jelen voltak. Annak külön örültünk, hogy nagyszámú érdeklődő is megtisztelte jelenlétével ezt az első motoros találkozót – informált Simonyi Leona, az egyik főszervező, aki Kecskeméti Ernővel – és persze egy lelkes csapat segítségével– három hónapos előkészület, szervezés után többéves álmát valósíthatta meg. Hogy egy ilyen jellegű találkozó hogyan lehet sikeres és a jövőben is látogatott, erről a törékeny fiatal lány – aki egyébként egy 600 ccm-es Yamaha gyorsasági motort vezet, ezt vallja:
– Elsősorban a baráti fogadtatás, a jó hangulat fontos, megfelelő környezet – amit itt az egykori fürdőmedence környéke teljes egészében kielégít, és természetesen színvonalas program és nem utolsó sorban jó zene szükséges.
S valóban, az idelátogatót a késő délutáni órákban a strand előtti utcaszakaszon a motorosok lélegzetelállító és veszélytelennek egyáltalán nem mondható bemutatója fogadta. A topolyai Dejan Fabijanović szerbiai streetfighter bajnok és társai a feszülten figyelő nézőközönségben igen csak megnövelte az adrenalin szintet. Ezt még fokozták, amikor az üresen álló fürdőmedencében a cikázó motorokon akrobatikus, nyaktörő mutatványokat adtak elő. A jelenlévő nézelődő – főleg, aki először lát ilyet – amint lépésről-lépésre halad előre és tárul a szeme elé a számtalan nagytestű, csillogó-villogó, a színek kavalkádját ontó motorok sokasága, amellyel nem tud betelni, nem tudja, melyikre pillantson először, vagy melyiket csodálja meg huzamosabb ideig. Mert minden bizonnyal képtelenség mindet aprólékosan megnézni, és gyönyörködni az emberi elme és kéz produktumának látványában. Az olyan világhírű motorok, mint a Honda, Yamaha, Harley Davidson – hogy csak párat említsünk – mellett nem kisebb büszkeséggel vonultak fel a Tomos gyárban készült motorok tulajdonosai is, de a tajvani robogókat sem szégyellték a nagynevű társaik körében a gazdáik. A motorok között hömpölygő, nézelődő, fényképező és persze fényképezkedő látogatók többsége óhatatlanul is megállt és megcsodált egy fekete motort és a közelében szintén fekete „szerelésben” lévő tulajdonosát, a telecskai Tóth Andrást.
– Ez valójában egy orosz rendőrmotor, amelyet fényképek és a saját elképzelésem szerint átépítettem amerikai chopper mintájára. Különböző elemekkel, különlegességekkel díszítettem még a legapróbb részleteit is. Kiadja az időm, ugyanis munkanélküli autószerelő vagyok – mondja magáról a tetőtől talpig fekete bőrszerkót láncok, bilincs és egyéb „kellékekkel” kiegészítve viselő 63 éves „öreg motoros”, aki a korhoz és hobbijához híven nem lóháton, hanem motoron szöktette meg annak idején a kedvesét, aki ma is a felesége. – Gyakran részt veszek a motoros találkozókon, ugyanis számomra ez nem csupán puszta időtöltés, hanem barátkozás és szórakozás is egyben. A két fiam is szenvedélyes motoros, erre a találkozóra a fiatalabbik fiam kísért el az ő 1100 ccm-es Kavasakiján.
Tóth Ákos helybeli motoros egy kék színű 600 ccm-s Suzuki GSX-en érkezett, ő a szervezésből is kivette a részét.
– A szenttamási motoros találkozó szervezői megváltoztatták, csúsztatták egy héttel az ő találkozójukat, amely így egybeesett a mienkkel. Félő volt, hogy „elhúzzák” a mi résztvevőinket – tapasztaltabb, összeszokott szervező csapatról lévén szó – ám végül is a motorosok többsége nálunk parkolt le. Jövőre három napos fesztivált szeretnénk összehozni, számos újítással, játékkal, látványossággal bővítve, amelyekbe nagyobb mértékben vonnánk be a jelenlévőket – mesélt a jövőbeli elképzelésekről a fiatal motoros srác.
Szakál Kálmán Bajsáról érkezett, aki egyébként rendszeres résztvevője ezeknek a találkozóknak.
– Amióta levizsgáztam, vagyis 1967 óta járom a találkozókat, a volt jugoszláv tagköztársaságokat és a környező országokat is. Szeretem a motorokat, a rock zenét és az ilyen találkozók alkalmával ismerkedünk, barátkozunk, sörözgetünk és a motorokról is csevegünk. Ez is egy fajta szórakozás, kikapcsolódás annak ellenére, hogy nem olcsó, mert a benzin és egyéb költségeket is saját magunk fedezzük.
Beszélgetésünket a motorok föl-föl berregő zúgása tette hangulatossá, sokszor túlharsogva az emberi beszédet. A strand egyik szegletében a hangszórók ontották kitartóan a zenét, amely igen csak jól megfért a hideg sört iszogató és a fasírtos zsömlét majszolgatók népes tábora között. Mert egy-egy ilyen jellegű találkozónak ez is egyik elengedhetetlen velejárója. Az első feketicsi motoros találkozó esti műsora három kiváló rock együttes késő éjszakába nyúló koncertjével ért véget, amikorra már a motorosok létszáma is igen csak megfogyatkozott. Ám mintegy harmincan – főleg a temerini fiúk zöme és a román határ közeléből érkezők – kihasználták a strand parkjának adottságát, és sátortáborban éjszakáztak, így reggel pihenten, tiszta fejjel intettek búcsút ennek a közép-bácskai kis településnek.
