Egykoron így köszöntek egymásnak jó napot a kunok
„Mint nedvet a fa,
úgy szívlak magamba,
Testvérem vagy:
génünkben is kun – s igaz.
Jaksi künde! – Jó napot!”
(Bordás Győző, Bácsfeketehegy, szeptember 20-án)
A szülőföld vonzását valamennyien átérezhettük Bácsfeketehegyen (Feketicsen) a Kunok I. Világtalálkozójának vajdasági főrendezvényén. Szinte mindenkit áthatott a törődő, a határtalan vendégszeretet.
A kis falunkból elszármazottakat talán jobban, de azokat is, akik a környező helységekben élnek, vagy a közelebbi-távolabbi vidékekről érkeztek. Bordás Győző, a Forum Könyvkiadó szerkesztője Óverbászon született ugyan, de olyannyira megihlette a rendhagyó találkozó, az egykori kun köszönés, hogy versben köszöntötte a rendezvényt a délutáni, a kunok Kárpát-medencei letelepedését taglaló történelmi visszatekintőn.
– Kunnak, magyar kunnak lenni életforma, tudat. Nehéz bekerülni a kunok világába, közösségébe, de akit egyszer befogadnak, egy életre szól a barátság – mondta Nagy Kálmán kunhegyesi református lelkész. A kunok 770 évvel ezelőtti letelepedésének történetét, a túlélést jelentő történelmi kézfogást IV. Béla király és Kötöny kun fejedelem között a történészek, a monográfiaírók sokoldalúan feldolgozták, a néprajzkutatók pedig a szokásokat gyűjtötték. De még mindig kevesen tudják, miért ritkítja párját a Nagykunságban elkészített birkapaprikás?! A „nagy titkot” most már ellesték a négy vajdasági kuntelepülésen, Pacséron, Bácskossuthfalván, Bácsfeketehegyen és Piroson élő leszármazottak is. Egymással versengve igyekeztek, hogy a bácsfeketehegyi főrendezvényt záró közös vacsorán az ő bográcsukat dicsérjék legjobban. A vendégeknek pedig hol az egyik, hol a másik ízlett jobban...
A délelőtti ünnepi istentisztelettel, a kunhegyesiek emléktáblájának – amelyet a feketicsiek márinapi szaladása (1849. január 23.) 160. évfordulója alkalmából hoztak – leleplezésével, a világtalálkozó zászlajának átadásával kezdődött rendezvény este emlékműsorral zárult a színházteremben. Őseink jussán ápoljuk hagyományainkat, s hogy mennyire eredményesen, azt a négy vajdasági kun településen élők bizonyítják legjobban, gyermekeikkel, fiataljaikkal együtt – mondta Pál Károly, a Kishegyesi képviselő-testület, a Feketics Művelődési Egyesület elnöke, köszöntve a számos vendéget, egyebek között Varga Imre belgrádi magyar nagykövetet, Egeresi Sándort, a vajdasági képviselőház elnökét, a világtalálkozó vajdasági rendezvényének fővédnökét, dr.Félegyházi Péter konzult, Harangozó László bácsfeketehegyi lelki pásztort, aki Csete Szemesi István református püspök képviseletében és a rendezvényre adott áldásával volt jelen.– Örülök, hogy újból itt vagyok! – hangzott Varga Imre nagykövet köszöntője. Legutóbb négy évvel ezelőtt járt a faluban. – Akkor a Magyarországról való, 220 évvel ezelőtti ideköltözésre emlékeztünk. Hagyományainkra szükségünk van, tudnunk kell honnan jöttünk, ismernünk kell a múltunkat, mert a nép, amelyik nem ismeri történelmét, annak jövője sincs. Itt is tanúi vagyunk, hogy a múltba való visszanézéssel a jelenünket erősítjük. Bízom benne, hogy rövid idő múlva megnyílik egy új kapu is, ami eddig sajnálatos módon elzárta a még élénkebb kapcsolattartástól, a kommunikációtól, a párbeszédtől az itt és az anyaországban élőket – mondta a nagykövet.
A Kunok I. Világtalálkozójának jelentőségét felismerve büszkén vállalta a rendezvény vajdasági védnökségét Egeresi Sándor, a tartományi parlament elnöke, ezt külön ki is emelte:
– Két héttel ezelőtt Bácskossuthfalván, a kuntalálkozó előrendezvényén visszatekintettem az ezeréves múltra, a magyar–kun kapcsolatok nem éppen felhőtlen kezdeteire, a kunok 1786-os új honfoglalásán át, a mai napig tartó, a nemzet megmaradásáért és felvirágoztatásáért vívott küzdelemig. Bácsfeketehegyen is hasonlókat tapasztalok és érzem azt a szellemi erőt, a nemzetünkbe vetett hitet, a szülőföld szeretetét, a gyökerekhez való ragaszkodást. A kun magyarok vagy magyar kunok ezzel a világtalálkozóval szimbolizálják e nagyon fontos értékeket. A múltban sokszor tapasztalhattuk, hogy magunkra vagyunk hagyatva, de sohasem vesztettük el a reményt. Bár megpróbáltak gyengíteni, megalázni bennünket, de igazán megtörni sosem tudtak. Talpon tudtunk maradni. A kunok világtalálkozójának jelentősége még nagyobb, hiszen összefogásunk, együvé tartozásunk és jövőbe vetett hitünk jelképe ez a találkozó – mondta Egeresi Sándor.
A több órás műsorban bemutatkoztak a négy vajdasági kun település, Pacsér, Bácskossuthfalva, Bácsfeketehegy és Piros művelődési egyesületeinek tagjai. Bojtos Béla, a helyi közösség tanácsának elnöke emléklappal köszönte meg Egeresi Sándornak, hogy elvállalta a világtalálkozó vajdasági rendezvényeinek fővédnökségét. Az emlékestet a helybeli Soma Színtársulat Redemptiós ballada c. előadása zárta. Az est házigazdája Kasza Zsanett volt. Összefoglalónkból nem hagyhatjuk ki a délutáni történelmi visszatekintőt sem, amelyen Nagy Tibor bácskossuthfalvi történelemtanár és Kórizs József amatőr helytörténész tartott előadást a kunok Kárpát-medencei letelepedéséről.
